Szent Hedvig

1374 körül született  Magyarországon, Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Kotromanić Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermekeként.lesseur-jadwiga

Nagy Lajos halála után a magyar trónt testvére, Mária örökölte és a lengyel trón is  rá  és leendő férjére szállt volna.  A lengyelek követelték, hogy a királynő Krakkóban tartózkodjon, amit Mária magyar királynőként nem tudott biztosítani. Édesanyja  Kotromanić Erzsébet közbenjárásával Hedvig  lett a lengyel trónt örököse.  A királylány 1384 őszén érkezett Krakkóba, ahol megkoronázták.

Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos  osztrák herceggel jegyezték el még négyévesen. A lengyelek nem akarták, hogy Habsburg Vilmos legyen a királyuk.

Jagelló   litván fejedelem követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, a lengyelek szívesen fogadták, mert az országot  fenyegette keletről a pogány litvánok serege.  Jagelló ígéretet tett arra, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal.

 

A királynő beleegyezett a nála 28 évvel idősebb pogány litván fejedelemmel kötendő házasságba, mert Isten akaratát látta benne. Ulászló 1386 februárjában testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett Krakkóban. Hedvig a Wawel katedrálisában nyilvánosan visszavonta a gyermekkorában tett házassági ígéretét és Jagelló Ulászló felesége lett, akit  királlyá koronázták II. Ulászló néven.

Leánya,   Erzsébet Bonifácia szülését követő gyermekágyi lázba  halt meg 1399-ben. A krakkói Waweli székesegyház oltára alá temették. 1997. június 8-án II. János Pál  pápa szentté avatta.

 

 

 

 

 

Erzsébet, a magyar királyné

Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, gyakori becenevén Sisi (ami az Elisabeth német beceneve) II. Miksa bajor herceg és a bajor királylány, Mária Ludovika lánya a müncheni udvartól távol nőtt fel.

Tizenöt éves volt, amikor anyja, aki Zsófia főhercegnő egyik nővére volt, őt is magával vitte a császár nyári rezidenciájába Bad Ischlbe. Nővérét, Helénát szemelték ki az ifjú Ferenc József menyasszonyának. Ferenc József azonban fiatalabbik unokahúgába, Sziszibe lett szerelmes, s anyja kezdeti tiltakozása ellenére 1854. április 24-én este 7-kor tett örök fogadalmat az Ágostonrendi templomban.

Erzsébet két kislány után 1858. augusztus 21-én világra hozta a régóta várt trónörököst, Rudolfot. Házasságukban fellépő nehézségek miatt hosszabb szünet után 1868. április 22-én jött világra a negyedik gyermek, Mária Valéria, akit magyar gyermeknek neveztek, nemcsak azért, mert Erzsébet kívánságára a budai várban született meg, hanem mert magyarul is oktatták. A Magyarországért lelkesedő császárné és királyné Mária Valériát kedvenc nemzetének szánta ajándékul. Pontosan tíz hónappal azután született, hogy férjét, Erzsébet nagy erőfeszítései árán, magyar királlyá koronázták.

Férje iránta érzett vonzalmát kihasználva, az 1866-67-es magyar kiegyezés és az ezt követő budapesti koronázás alkalmával fellépett a magyarok érdekében.

Fiának 1889-ben Mayerlingben elkövetett öngyilkossága sokkhatással volt rá.  Utolsó éveit állandóan feketébe öltözve, a bécsi udvartól távol, hosszú utazásokkal töltötte, főleg Görögországban időzött. Lucheni, az olasz anarchista  őt 1898-ban Genfben mint a gyűlölt monarchista elv képviselőjét megölte.

Bécsben, a kapucinusok kriptájában nyugszik.

 Ferenc József Erzsébet

 

300px-Erzsebet_

 

 

ibisissi

 

200px-Erzsebet_kiralyne_photo_1867

 

vadaszat_godollo

Bastille ostroma

A Bastille egy  párizsi börtön volt, melynek hivatalos elnevezése  232-es számú Bastille Saint-Antoine, s ami ma leginkább az  1789. július 14-ei  Bastille ostromáról nevezetes, azaz a francia forradalom kezdetéről.                                                                               

Franciaország nemzeti ünnepét az 1880. július 6-án elfogadott törvény értelmében juliús 14-én tartják.

A párizsi emberek,  1789. juliús 14-én,  azért ostromolták meg a Bastille-t, mert falai mögött puskaport tároltak. A párizsi hadsereg július 12-én éjszaka szállított át 250 hordó puskaport az állami raktárból, mivel biztonságosabbnak ítélték a magas falú börtönt. A foglyok kiszabadításáról szóló későbbi történetek tehát csak legendának számítanak (a Bastille ostroma idején összesen csak 7 fogoly volt bebörtönözve). 

Az általános helyőrség mintegy 80 invalidusból állt (olyan veterán katonákból, akik harcolni már nem voltak képesek)  Bernard-René de Launay kormányzó irányítása alatt. Őket azonban kiegészítették a svájci regiment 32 zsoldos gránátosával, akiket röviddel július 14-e előtt rendelt be az országba az uralkodó.

Egy körülbelül 1000 főből álló tömeg gyűlt össze reggel tájt a börtön falai előtt, a fegyverek és a lőszer átadását követelve.

Kora délután a tömeg betört az őrizetlenül hagyott külső udvarba, leszakították a felvonóhíd láncait, és benyomultak a belső udvarba. Röviddel ezután a nép erősítést kapott a királyi hadsereg zendülő gárdistáitól két ágyú kíséretében. De Launay tűzszünetet rendelt el, és a felsőbb parancsot megtagadva megadta magát, így a forradalmárok 17:30-kor elfoglalták az erődöt.

 

 bastille-21